A depresszió és én

A depresszió és én

A depresszió úri huncutság?

2015. január 04. - laurelin

Olvastam nemrég egy cikket arról, hogy a fel nem tárt depresszió aránya a szegényeknél a legnagyobb. Ez nem azt jelenti, hogy a szegények nem szenvednek depresszióban, hanemazt, hogy ők nem jutnak kezeléshez, ami még rosszabbá teszi a helyzetüket. És szenvednek is ettől, és ez egy önmagát erősítő körré válik. Nem tudnak kitörni, mert depressziósak amiatt, hogy szegények.

Idevág még a tanult tehetetlenség fogalma is.

Ismételjétek velem:

A. Depresszió. Nem.Urizálás!

Mivel azt a cikket nem találtam meg, kerestem néhány a témába vágó másikat.

1. Maslow, a motivációs piramis atyja azt állítja, a legalapvetőbb szükségleteink a fiziológiai szükségletek, azaz: levegő, víz, étel, alvás, szex, biztonságérzet. Gondolata, hogy a következő lépcsőre csak akkor léphetünk tovább, ha ezek az igényeink kielégülnek. Igaz az is, hogy elképzelhető bizonyos szintek kihagyása, de csak egy rövid ideig. Ha ezek mégis kielégítetlenül maradnak, akkor nem is gondolhatunk olyan tevékenységek elvégzésére, amik majd megteremtik a tartós anyagi biztonságot, önbecsülést és mások megbecsülését, az önmegvalósításról nem is beszélve. Érdekes módon, a hatodik szint – amit csak bizonyos szakirodalom említ – a spiritualitás, a transzcendencia az egyik legjelentősebb túlélési módszerként van jelen. Hisz a kilátástalanság állapotában már csak a hit maradt meg. A szegény ember azonban néha elveszti hitét, s ha ezek után mégis valami jó történne vele, akkor azt még lelkiismeret-furdalás is követi. 

Tulajdonképpen semmiféle pszichopatológiai jelenség nem vezet okvetlenül szegénységhez. Még akkor is így van ez, ha a kukázó hajléktalanok jó része pszichiátriai beteg. Még akkor sem gondolhatjuk, hogy aki szegény, az maga tehet róla,még akkor sem, ha valóban ismerünk olyan embereket, akik visszautasítják a segítséget. Tehát ha vannak is olyanok, akik maguk választják a nyomort, ezek a szabályt erősítő kivételeknek tekintendők, és nem magának a szabálynak. 

A szegénység – mint tudjuk – nemcsak az anyagi javak hiányát jelenti. Kirívóan egyenlőtlen a hozzájutási lehetőség társadalmunkban nemcsak az elfogadható lakáshoz, a megfelelő étrendhez és ruházkodáshoz, hanem a megfelelő támogatórendszerhez, a veszélyektől mentes környezethez, a diszkriminációtól mentes intézményekhez, stb. Ám azt a végkövetkeztetést is szeretném elkerülni, hogy mindenről a szívtelen társadalom tehet. 

Ha a szélsőséges helyzetről beszélünk, azaz a hajléktalanságról, akkor bizton mondhatjuk, hogy többségük esetében a „munkanélkülilét együtt jár a szociális elszigetelődéssel”. A hajléktalanok történetében általában felfedezhető egy olyan pont, amikor „beindul a kiilleszkedési karrier”. Ez a kezdőpont általában a munkahely elvesztése. A munkanélkülivé válás és a sikertelen munkahelykeresési próbálkozások súlyos stresszt jelentenek, mely megterheli a kapcsolati hálót is. A környezet nem képes támaszt nyújtani, vagy legalábbis csak időlegesen képes erre. A stressz szorongást kelt, amit mindenképpen csökkenteni kell. A stresszt csökkentő mindennapi technikák pl. alkohol, a szorongásból eredő agresszió kiélése, melynek áldozata elsősorban a munkanélküli családja – tovább rontják a helyzetet, újabb problémát jelentenek. 

A szegénységben az előrelátás és tervezés lehetetlen, hiszen nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, és a holnapra gondolás azért sem célszerű, mert szorongást kelt. A gondolkodás tehát beletapad az „itt és most”-ba. Leépül az önértékelés is, hiszen a túlélés érdekében olyan tevékenységeket is el kell végezni (pl. prostitúció, bűncselekmény, nagyon alacsonyrendű és gyakran undorító munkák, például a kukázás, lejmolás, koldulás, pályaelhagyás), amit jó önértékelésű ember nem tenne. 

A lakosság körében az elmúlt évtizedekben bekövetkezett testi egészségromlás legfontosabb pszichológiai háttértényezője a depressziós tünet-együttes.  A közhiedelemmel ellentétben a depresszió a szegények és a képzetlen családból származók betegsége. Akinek az apja segédmunkás volt, az manapság kétszeres valószínűséggel számíthat arra, hogy depressziós lesz, mint akinek az apja diplomás vagy vezető volt. Éppen ezért, ha valaki tartósan túl sokat vár el saját magától (teljesítés kényszer: „Majd én megmutatom!”), vagy a környezetével kapcsolatban vannak irreális elvárásai, akkor folytonosan negatívan értékeli saját helyzetét, hiszen nem tud megfelelni a saját magával szemben támasztott fokozott elvárásoknak. 

Aki nehéz, változó életkörülmények között számíthat segítségre, sokkal kevésbé válik depresszióssá, tehetetlenné, mint aki úgy érzi, nem bízhat senkiben. A depresszió súlyossága igen szoros kapcsolatban áll a munkanélküliséggel és az anyagi helyzettel.

A túlélésre berendezkedett életformában minden dolog, amit tőkeként lehet felhasználni, tőkévé válik. Ha más lehetőségek (anyagi, tudás– vagy kapcsolati tőke) nincsenek, akkor csak az illegális vagy a közgondolkodás által elítélt lehetőségekhez lehet nyúlni. A túlélési stratégiák közé tartozik a piti bűnelkövetés is. A szegénységnek nincsen erkölcse, ahogy azt már Illyés Gyula is leírta a nincstelen pusztai cselédekről. Ha tudományos magyarázatot keresünk, akkor meg ott van Maslow, akit korábban említettem.  

A szegény sorsú családok esetében tőkeként hasznosulnak a közösségi kapcsolatok is. Bizonyos társadalmi rétegek számára csak olyan túlélési stratégiák hozzáférhetőek, amelyek a többség számára elfogadhatatlanok. S bármennyire is riasztó lehet a többségi társadalom tagjai számára, a megoldás csak a hatalmi egyenlőtlenségek csökkentése lehet. 

Forrás: http://nickodemus.blog.hu/2009/12/18/a_szegenyseg_pszichologiaja_az_okok_boncolgatasa_nelkul

2.

Újabb pszichológiai kutatások igazolják, hogy szegénynek lenni nem egyszerűen csak kevesebb lehetőséget jelent az élettől, hanem jóval alapvetőbb hátrányt is:

a szegénység súlyosan befolyásolja azt, ahogyan gondolkodunk; megnehezíti a hosszútávú tervezést és kockázatvállalást, és ezzel a szegénységből való kitörést is.

A Science magazin legutóbbi számában megjelent kutatás járja körül, hogy milyen  csapdába taszítja áldozatait a szegénység és hogyan nehezíti meg, hogy kitörjenek onnan. Ez nem az első ilyen kutatás: írtunk mi is arról a tavalyi, híressé vált tanulmányról, amelyben azt igazolták, a szegénység hogyan terheli le kognitív képességeinket, szűkíti le perspektíváinkat.

Szegénység —> Stressz

Johannes Haushofer (MIT) és Ernst Fehr (Zürichi Egyetem) most megjelent tanulmánya valójában számos  kutatás összefoglalója. Elsőnek 25 olyan kutatás eredményét olvasták össze, amelyekben azt vizsgálták, hogy a szegénység hogyan vezet a stressz megnövekedéséhez.

Egy svédországi kísérletben például lottónyertesek gyógyszerhasználati szokásainak változását vizsgálták, Kenyában pedig véletlenszerűen kiválasztott családok vettek részt egy kísérletben, ahol különféle összegű, mindenféle feltétel nélkül kiadott egyszeri anyagi támogatást kaptak, és utána mérték meg az elégedettségi és stressz-szintjüket. Azt találták, hogy nem csak az önbevallásos teszt alapján tűntek kiegyensúlyozottabbnak a résztvevők, de azoknál, akiknek a legnagyobb összegű, 1500 dolláros támogatás jutott, a stresszt kísérő hormon, a kortizol szintje is csökkent a szervezetükben.

Végeztek még kísérletet garantált jövedelem bevezetésével, és vizsgálták a szegénységből egyszer csak kaszinónyitási joghoz jutó őslakosok mentális egészségének állapotát az Egyesült Államokban. Számos kutatás igazolta, hogy a bevételek növekedésének hatására a vizsgált csoporton belül visszaszorultak a mentális egészségügyi problémák, csökkent a feszültségoldó, nyugtató gyógyszerek fogyasztása, és az önbevalláson alapuló tesztekben is javult a résztvevők mentális állapota.

Persze az erős leegyszerűsítése lenne a kérdésnek, hogy több pénz egyenlő nagyobb boldogság. De az életminőségét a pénzadománynál kevésbé nyíltan megváltoztató juttatások hatására is megfigyeltek hasonló javulást. Az egészségbiztosítás kiterjesztése, a lakhatási körülmények javulása és az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása mind pozitív mentális változásokkal járt.

Léteznek kísérletek, melyekben az ellentétes eseteket vizsgálták: amikor valakit váratlan gazdasági sokk ér. Kenyában például olyan farmerekkel végeztek kutatást, akiknek a szárazsághullám miatt odalett a termésük. Az eredmény a kortizolszint megugrása volt. Hasonló eredményeket igazoltak azok a kutatások is, amelyeket Európában az ipari termelés visszaszorulása miatt munkájukat elveszítő munkásokkal végeztek.

Haushofer és Fehr szerint ezek az eredmények egyértelmű okozati kapcsolatot mutatnak a szegénység, a pszichológiai állapot és a stressz-szint változása között.

Kettős hatás

A megnövekedett stressz pedig két területet érint érzékenyen. Egyrészt a kockázatkezelési stratégiáinkat, másrészt az időmenedzsmentet. Mindkét állítást számos kísérletek támasztják alá. Ha szorongunk vagy aggódunk valami miatt, akkor kockázatkerülőbb magatartást vagyunk hajlamosak felvenni, és olyan megoldásokat preferálni, melyeknek hamar lesz látható, tapintható eredménye.

Ez pedig korlátozza azt, hogy az érintettek mennyit hajlandóak befektetni a jövőjükbe. Azaz elsősorban oktatásba és egészségügybe.

Ezzel pedig bezárul a kör: hosszútávú tervezés és kockázatvállalás nélkül borzasztó nehéz kiutat találni a szegénységből, ami pedig csak még több stresszhez vezet.

Létezik olyan kutatás is, aminek eredménye szerint a szegénység miatti szorongás jobban megviseli a mentális egészséget, mint az a szorongás, amit a háborúba indulás előtt éreznek a katonák.

A mentális egészségügyi csapdát pedig szorosan kíséri a fiziológiai is. Pénz nélkül sokkal nehezebb egészséges életet élni. A szegény embereknek jellemzően jóval kevesebb szabadidejük van, mint középosztálybeli társaiknak. Jóval limitáltabbak a sportolási lehetőségeik, ráadásul az egészséges élelmiszerek jóval drágábbak.

Mindez összeadódik: egy kutatás szerint az alacsony keresetű emberek 50 százalékkal nagyobb eséllyel kaphatnak infarktust. Az Egyesült Államokban vannak olyan egymástól csak párszáz kilométerre fekvő régiók, melyek között a várható élettartambeli különbség több mint tíz év a gazdagabb környék javára. A különbség akkora, mint Svédország és Irak között.

Szintén bizonyított velejárója lehet a szegénységnek az önkontroll képességének meggyengülése. A szegényebb sorban élő emberek között az egészségtelen táplálkozási szokások és a dohányzás is elterjedettebb.

Forrás: http://444.hu/2014/06/09/ordogi-korbe-taszitja-az-agyat-a-szegenyseg/

3. Angolul tudóknak.

WASHINGTON, D.C. -- Americans in poverty are more likely than those who are not to struggle with a wide array of chronic health problems, and depression disproportionately affects those in poverty the most. About 31% of Americans in poverty say they have at some point been diagnosed with depression compared with 15.8% of those not in poverty. Impoverished Americans are also more likely to report asthma, diabetes, high blood pressure, and heart attacks -- which are likely related to the higher level of obesity found for this group -- 31.8% vs. 26% for adults not in poverty.

Chronic Health Problems Among U.S. Adults, by Poverty Status 2011

Importantly, these differences in chronic disease rates between those living in poverty and those who are not in poverty hold true after controlling for age.

Cancer or high cholesterol are the two conditions that buck the trend of higher prevalence among U.S. adults in poverty. This could reflect the fact that those in poverty are less likely to have healthcare, and thus are less likely to have regular screening tests. Those in poverty may be less likely than those who are not in poverty to seek out the preventative care, cancer screenings, and blood tests that allow doctors to diagnose cancer or high cholesterol. High cholesterol in particular usually has no direct symptoms, and therefore its diagnosis depends on the patient having access to screening tests that measure cholesterol. Similarly, the fact that many cancers in early or dormant stages do not cause the afflicted to exhibit symptoms could mean those Americans without routine access to various cancer screening tests would be less likely to report having been diagnosed with cancer.

These findings are based on more than 288,000 interviews conducted Jan. 2-Dec. 31, 2011 with American adults as a part of the Gallup-Healthways Well-Being Index.

Respondents' poverty status is based on Gallup's best estimate of those in poverty according to the most recent U.S. census poverty thresholds, which are from 2011 -- hence, the use of 2011 Gallup data for this analysis. The government's income thresholds for poverty vary significantly according to age of householder, number of related adults in the household aged 18 years or older, and number of related children in the home younger than age 18. Gallup thus made a determination of individual respondents' poverty status based on their annual household income in conjunction with their position on these demographic characteristics. In addition to household income, Gallup's categorization of respondents in poverty uses marital status to account for number of related adults in the household aged 18 or older and includes number of children in the home younger than age 18.

Higher Levels of Chronic Diseases Partly Explained by Poorer Health Habits

Those in poverty report generally worse health habits than adults who are not in poverty, which may be at least partly contributing to the higher levels of chronic diseases among the impoverished. Smoking is the most significant issue for Americans in poverty -- 33% of those in poverty smoke compared with 19.9% of those who are not in poverty.

Those in poverty are also less likely to exercise frequently and eat fruits and vegetables regularly. However, they are just as likely as adults not in poverty to say they ate healthy all day "yesterday."

Health Habits Among U.S. adults by poverty status

Impoverished Adults Much Less Likely to Have Healthcare Necessities

Americans living in poverty are significantly less likely to have access to basic health necessities that could help them either treat or prevent numerous chronic health problems. Nearly four in 10 Americans in poverty lack health insurance, contrasting with the 14.3% of Americans who are not in poverty and uninsured -- a difference of 23.8 percentage points.

Similarly, those in poverty were more than twice as likely as those who are not in poverty to say there have been times in the past 12 months when they did not have enough money to pay for the healthcare or medicine that they or their families needed -- 37.8% vs. 16.5%. Impoverished Americans are also significantly less likely than those who are not in poverty to say they have a personal doctor.

Access to Healthcare, by poverty status

Americans in poverty are also significantly less likely than those who are not in poverty to say it is easy to find a safe place to exercise, easy to get affordable fresh fruits and vegetables, and easy to get medicine in the city or area where they live.

Access to Healthy Lifestyle Elements, by poverty status 2011

Implications

Impoverished Americans are more likely than those who are not in poverty to say they have ever been diagnosed with many chronic health problems -- with depression being a particularly pronounced issue. The interplay between depression and other chronic diseases is unclear, and the causal direction of the relationship between depression and poverty itself is unclear. Depression could lead to poverty in some circumstances, poverty could lead to depression in others, or some third factor could be causing both. Regardless, it is clear that those in poverty are twice as likely as those who aren't to have ever been diagnosed with a potentially debilitating illness and one that could be impeding them from getting out of poverty.

This group's health habits aren't helping either -- Americans in poverty are more likely to smoke and less likely to get the recommended amount of fruits, vegetables, and exercise. This may be due, in part, to a lack of access to affordable fresh fruits and vegetables and a safe place to exercise in the places they live.

Impoverished Americans' poorer health and health behaviors are also likely linked to their lack of access to healthcare -- they are significantly more likely to be uninsured, to lack a personal doctor, and to lack the money needed to afford healthcare or medicine.

Fixing the health of Americans in poverty will likely take a multi-pronged approach. Clearly getting people out of poverty is the key, but the journey could be difficult for those hampered with health problems that aren't being properly addressed. Educating low-income Americans about good health habits is one critical component of improving their health.

Getting these Americans the care they need and can't afford is also important. Although some in poverty have access to Medicaid, they still do not necessarily have the resources to pay for all of the treatments needed. It is possible that when the main components of the Affordable Care Act -- including the individual mandate and insurance exchanges -- go into effect in 2014, or if alternative health policies are put into place, Americans in poverty could become more likely to be able to afford preventative healthcare and medicine. This may, in turn, decrease their likelihood of suffering from chronic health problems like diabetes and heart attack. It may also prevent those who develop chronic -- and expensive -- health issues from ever falling into poverty in the first place.

Health insurance alone, though, is likely not enough to turn the health of impoverished Americans around. Community leadership and individual responsibility for improving health also play necessary roles in getting Americans in poverty on track to a better life.

About the Gallup-Healthways Well-Being Index

The Gallup-Healthways Well-Being Index tracks wellbeing in the U.S., U.K., and Germany and provides best-in-class solutions for a healthier world. To learn more, please visit well-beingindex.com.

Survey Methods

Results are based on telephone interviews conducted as part of Gallup Daily tracking Jan. 2-Dec. 31, 2011, with a random sample of 353,492 adults, aged 18 and older, living in all 50 U.S. states and the District of Columbia.

For results based on the total sample of national adults, one can say with 95% confidence that the maximum margin of sampling error is ±1 percentage point.

For results based on the total sample of those not in poverty, one can say with 95% confidence that the maximum margin of sampling error is ±1 percentage point.

For results based on the total sample of those in poverty, one can say with 95% confidence that the maximum margin of sampling error is ±1 percentage point.

Interviews are conducted with respondents on landline telephones and cellular phones, with interviews conducted in Spanish for respondents who are primarily Spanish-speaking. Each sample includes a minimum quota of 400 cell phone respondents and 600 landline respondents per 1,000 national adults, with additional minimum quotas among landline respondents by region. Landline telephone numbers are chosen at random among listed telephone numbers. Cell phone numbers are selected using random-digit-dial methods. Landline respondents are chosen at random within each household on the basis of which member had the most recent birthday.

Samples are weighted by gender, age, race, Hispanic ethnicity, education, region, adults in the household, and phone status (cell phone only/landline only/both, cell phone mostly, and having an unlisted landline number). Demographic weighting targets are based on the March 2011 Current Population Survey figures for the aged 18 and older non-institutionalized population living in U.S. telephone households. All reported margins of sampling error include the computed design effects for weighting and sample design.

In addition to sampling error, question wording and practical difficulties in conducting surveys can introduce error or bias into the findings of public opinion polls.

Forrás: http://www.gallup.com/poll/158417/poverty-comes-depression-illness.aspx

 

Most ismételjük el mégegyszer: A. Depresszió. Nem. Úri. Huncutság!

A bejegyzés trackback címe:

https://depresszioesen.blog.hu/api/trackback/id/tr917039817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcc 2015.01.06. 07:41:42

Najó, de honnan tudjuk, mi az elsődleges? Hátha valaki hajlamosabb a depresszióra, ettől nem tanul nagyon jól, nem igyekszik a munkahelyen, a kapcsolatai lazulnak... De ha nem így van, hanem tényleg a szegénység hajlamosít depresszióra, akkor sem látom a megoldást. Ha ezt tudjuk, akkor mi a teendő, szemben azzal, mintha nem tudnánk?

laurelin 2015.01.06. 07:45:06

Ez is lehet így, de aki eleve szegény családban nevelkedik, ahol a szülei rossz mintát mutatnak neki az élettel való megküzdásre, az nagyobb valószínűséggwl lesz maga ia depressziís.

laurelin 2015.01.06. 07:51:39

Bocs az elírásokért.
süti beállítások módosítása