Tegnap nem írtam karácsonyi posztot, ennek 3 oka volt, és ebből csak az egyik rosz. Az egyik, az az, hogy a barátaimnál karácsonyoztam, úgyhogy 1 óra és 10 óra között nem voltam blogközelben. A másik, hogy 10 órakor, némileg alkoholos befolyásoltség alatt álltam, és nem kezdtem…

Az első jelei a depressziónak nálam, olyan 14-16 éves korom között mutatkoztak. Középiskolába mentem, új helyre kellett beilleszkednem, teli voltam szorongással, amit még megnevezni se tudtam, és nem volt senki akivel beszélhettem volna róla. Bár lehet hogy tévedek és a depreszió…

Úgy látszik még számomra is nagy falat egyszerre leírni mindent. Bár nekem volt időm hozzászokni ezekhez az emlékekhez. Tegnap a halálfélelemről írtam, illetve arról a szeletkéjéről, amit 6 éves korom előtt éltem át belőle. Most kizárólag ezeket az emlékeket osztom meg…

Minden vele kezdődött. Ezzel az ártatlan nagy és huncut szemű kislánnyal. Ez a blog is neki fog szólni, hogy megvígasztalja, hogy otthont nyújtson neki. Ez a kislány fél, magányos, és a katicabogarakhoz imádkozik, hogy hozzák vissza hozzá a szüleit.