És (bár éssel nem kezdünk mondatot) most el fogok mesélni mindent. Semmit nem teszek hozzá, semmit nem veszek el. Semmit nem takarok el. Nem a sajnálatotokért teszem ezt, de már nem is félek, hogy elfordultok tőlem emiatt. Azért teszem, hogy megszabaduljak attól a furcsa, nonszensz bűntudattól, amit afelett kell éreznem a világban, mert bántottak. Igen jól értitek én érzek bűntudatot amiatt, mert engem bántottak. Én próbálom takargatni, kisebbíteni, elhazudni a dolgokat, amik történtek velem. De most leírom, mindent leírok, amire emlékszem. Azért írom le, hogy az első bejegyzésben látható kislánynak enyhet tudjak adni, hogy szeretettel fordulhassak hozzá, ne lökjem el én is azzal hogy elhazudom ami vele történt.
És már meg is torpantam, hol kezdjem, hogy kezdjem, hogy fűzzem össze szétgrurult emlékeimet? Néhányan akik majd olvastok, ismertek. Többé vagy kevésbé, lehet hogy elmondtam már ezt-azt az életemből. Lehet hogy csak annyit, hogy nehéz gyerekkorom volt, vagy csak annyit, hogy elhagytak. De lehet hogy egy-két emléket is megosztottam veletek. Aki még nem ismer, és úgy olvas, annak lehet elsőre tömény lesz. De biztosíthatok mindenkit, ez mind megtörtént, nem a képzelet szüleménye.
Anyám és apám alkoholista volt. Ez persze önmagában nem olyan elviselhetetlen dolog, hiszen a magyarok nagy része az, és sok más korombelinek is alkoholisták voltak a szülei, mégis felnevelték őt több-kevesebb sikerrel. Az én szüleimnek ez nem ment. Még meg sem születtem, amikor a bátyámat kint hagyták egy kocsma előtt 40 fokos lázzal, sírni. Mikor a többi kocsmatöltelék próbált rájuk hatni, hogy sír a gyerek, akkor annyit mondtak, hogy hadd sírjon, lépjetek a nyakára. Ez a gyerek volt a bátyám, akit el is vettek anyáméktól, a nagyanyám és a nagyapám nevelte fel őt. A nagyapám szintén alkoholista volt.
Ez a két ember 8 évvel később mégis úgy döntött, hogy újra gyereket vállalnak. Nem tudom, hogy tervezték-e, vagy csak a borosüveg folyománya volt. Nem tudom, hogy meg akarták-e tartani, vagy csak nem volt más lehetőségük, mindenesetre újra gyermeket vállaltak. A következő emlékek amiket leírok az első emlékeim, a legutolsók idején is maximum 6 éves voltam. nem tudok köztük időrendi sorrendet felállítani, így jönnek, ahogy felbukkannak az elmémben.
1. Halálfélelem
Anyám és apám gyakran veszkedtek, verekedtek. Engem is megvertek olykor, egyszer betört a fejem, egyszer pedig apám egy teljes tincs hajamat kitépte. Egy ilyen hangos veszekedés alatt anyám bezárkózott velem a kisszobába. Nem tudom miről kiabáltak, nem emlékszem, arra viszont tisztán emlékszem, hogy ültünk a nyitott ablaknál, én anyám ölében, és rettegtem attól, hogy anyám ki fog velem ugrani az ablakon.
Máskor, szintén nem tudom az előzményeit miért, apám meg akarta ölni magát. A 7. emeleten laktunk, és ő felállt az erkély korlátjára, hogy levesse magát onnan. Anyám sikertelenül próbálta visszatartani, és engem küldött ki, hogy könyörögjem le apámat az erkélyről. Tehát egy 4-5 éves gyereket küldött ki egy öngyilkost lebeszélni a szándékáról. Ez az ami még a szakembereknek is embertpróbáló és gyakran sikertelen dolog. Lebeszéltem, nem tudom hogy sikerült. Lehet hogy nem gondolta annyira komolyan, lehet hogy az édes kislány hatott rá így nem tudom. Azt tudom, hogy érveim nem lehettek, csak saját magam lehettem egy érv.
Megint máskor apám és anyám otthon boroztak. Nem veszekedtek, legalábbis nem kiabáltak, de valahogy mégis arra terelődöt a szó, hogy apám megöli anyámat. Anyám fehúzta a blúzát a hasára mutatott, hogy oda szúrjon apám, apám meg egy késsel elkezdte szúrni anyámat. Nem hirtelen lendülettel döfte bele, hanem a kés hegyét anyám hasához nyomva véraláfutást és karcolást okozott neki. Akkor még szintén nem voltam 6 éves sem, fogalmam sem lehetett róla, hogy mi kell egy ember halálához, rettegtem, hogy megöli anyámat apám.
Máskor anyám és apám részegen jöttek haza, veszekedtek a nagyszobában, én kimenekültem a kisszobába. Egyszercsak elhalgattak, én kimerészkedtem a búvóhelyemről, és anyámat láttam a földön ülni a szekrények támaszkodva, félrebukott fejjel. Lehet hogy csak részeg volt és elaludt, az is lehet hogy apám leütötte. De az biztos hogy én attól féltem, hogy meghalt, és magamra maradok.
Folytatni fogom.
